Závodszky: Meddig ér Manet ecsetje
* Manet, Edouard (1832-1883) francia festő, annak ellenére, hogy soha nem állított ki az impresszionistáknak nevezett csoporttal, ők mégis a vezérüknek tekintették. A következőkben itt leírt esemé- nyek egyik főszereplője.

˙(életrajzi források: Gombrich, Művészeti Almanach, Bernard Denvir: Impresszionizmus, a festészet vértelen forradalma, Officina Nova, 1993, Drezdai Képtár - Régi mesterek, dr Angelo Walther 1975, David Piper: A művészet élvezete, The Joy of Art-Mitchell Beazley Publishers, Helikon-EMA 1984, Genthon István: Modern francia festmények, 1965, Művészeti lexikon, Wikipédia)

* Renoir, Pierre-Aguste (1841-1919), francia festő, e könyv tárgyának főszereplői közül az impresszionizmusban az előző századi francia Watteau, Boucher és Fragonard követője, mégis a nagy újítók egyike. "A belle époque" ( a szép kor) alakjainak sajátos, fénynyel teli ábrázolója.

* Van Gogh, Vincent (1853-1890) holland festő, Párizsban megismerkedett az impresszionizmussal, majd Gauguin-nel saját arles-i házában dolgozott együtt, még pedig oly szenvedéllyel, hogy haraggal teli szétválásuk után levágta bal fülét és kórházba került. Fantasztikus életművét rövid életének utolsó évtizedében alkotta.

* a Folkstone hajó indulásával Manet végleg – a saját painture claire (világos festés) festésmódjával – impresszionista festővé lett.

...festmények: Web Múzeum

* Németh László (1901-1975) magyar író, orvosból lett a népi írók mozgalmának egyik meghatározó alakja. Regényei: Gyász, Iszony, Égető Eszter, Irgalom Jelentősebb történelmi drámái: Széchenyi, II. József, VII. Gergely.

* Derrida, Jack (1930-2004) francia flozófus. Az írás megfejti az ősi beszéd maszlagát˝ – írja szövegértelmezéssel foglalkozó tanulmányában. Főbb művei: Az írás és a különbség, A grammatológiáról, Szokratésztől Freudig és tovább.

* Heidegger, Martin (1889-1976) német egzisztencialista filozófus, Husserl tanítványa. Főbb művei: Lét és idő, Az alap lényege, Kant és a metafizika problémája, A műalkotás eredete, Hölderlinhez közelítve.

* Schmal Károly, magyar festő, grafikus (Székesfehérvár, 1942 - )
Schmal Károly: Papír és tér

* Davis, Miles (1926-1992) amerikai jazztrombitás, Charlie Parker felfedezettje. Ma sokan őt tartják a jazzmuzsika királyának, egy időben – poltikai hitvallásként – hátát mutatva állt a színpadon, kifejezve azt a szándékát, hogy nem mindenkinek (pl. fehéreknek) játszik.

* Thálesz (kb. i.e. 625-545) a milétoszi iskola első képviselője, az tette híressé, hogy az i. e. 585. évben előre megjósolta a napfogyatkozást. Filozófiai ténykedéséhez éppúgy hozzátartozott az őselv kutatása mint egy matematikai tétel felállítása. A vizet tartotta minden anyagok ősének.

* Szokratész (i.e. 470-399) athéni filozófus, tanítását az általános érvelés módszerével élőszóban fejtette ki, szerinte a rossz forrása a jó nem ismeréséből ered, a tudás és az erény között szoros összefüggést feltételez. Szókratész

* Platon (i.e. 427-347), Szokrátész elméletét mint legjelentősebb tanítványa foglalta össze, Platon nevéhez az idealista filozófia megszületését kötik.Platon

* Arisztotelesz (ie. 384-322) görög filozófus, Nagy Sándor nevelője, a logika gondolkodásbeli megfogalmazója. Mestere Platón.

* Whitehead, Alfred (1861-1947) brit matematikus és filozófus, a matematikai logika egyik megalapítója.

* Hegel, Friedrich (1770-1831) a klasszikus német filozófia kiemelkedő képviselője. A fogalom nála az abszolút teremtő, a világszellem, melyen kívül semmi sincsen.

* Nietzsce, Friedrich (1844-1900) filozófiájának legfontosabb kérdése a mi az igaz? Az erköcsi érték szerinte a gyengékben a hatalmon lévők elleni tiltakozás formájaként fogalmazódik meg. Élete utolsó évtizedét elborult elmével anyja és nővére mellett töltötte, antiszemita és nacionalista sógora igyekezett nézeteit a nácizmus teóriájának meg- alapozására felhasználni.    » 2.

* Czakó Gábor (1942- ) magyar író. Dolgozik az Új Tükörnél, (1979-1983 között) a Mozgó Világnál, majd a Négy Évszaknál. 1989 óta az Igen katolikus újság főszerkesztője. 1992-től a Magyar Szemle társszerkesztője. Főbb művei: Iskolavár, Várkonyi krónika, Törökkő, 77 magyar rémmese, A teremtő mosolya, Az ige zenéje, A Beavatás (esszék-televíziós műsor)

* ...márványkeblű szűz..., Vörösmarty versében olvasható, de itt Delacroix Szabadság jelképe, a fedetlen keblű párizsi nő.

* III. Napóleon, (1808 – 1873), francia herceg, édesapja Louis Bonaparte volt, Napoléon Bonaparte öccse. 1848–1852 között a Francia Köztársaság elnöke, 1852 – 1870 között a franciák császára (Empereur des Français). Victor Hugo francia író "a Kis Napóleon" ("Napoléon le Petit") nevet adta neki. Az 1970-es porosz–francia háborúban elszenvedett megalázó vereséget követően lemondott. A korabeli magyar sajtóban Napóleon Lajos néven szerepelt.

* I. Miksa (1459 – 1519), német-római császár, német király, Ausztria főhercege. Humanistákkal vette körül magát, az ő uralkodása idejére tehető a reneszánsz első virágzása Németországban. Minden irányba kiterjesztette a Habsburg-befolyást és ez évszázadokra meghatározta az európai történelmet. Utódja unokája, V. Károly, lett.

Dürer: Miksa

* V. Károly (1500 – 1558), német-római császár. Uralkodása alatt érte a Habsburg Birodalom legnagyobb kiterjedését, innen eredt a mondás, hogy "birodalmában sohasem nyugszik le a Nap."

* Madarász Viktor (1830 – 1917]) magyar történeti festő, a hazai romantika egyik legjelentősebb alkotója. Híres művei: Hunyadi László siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában, Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, a Hunyadi László siratása képéért az 1861-es párizsi Szalonon aranyéremmel jutalmazták.

* Fülep Lajos (1885 – 1970) Kossuth-díjas magyar művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, egyetemi tanár.

* Lyka Károly (1869 – 1965) magyar művészettörténész, kritikus, festő.

* Munkácsy Mihály (1844 – 1900), talán a leghíresebb magyar festőművész.

* Goya (Francisco José de Goya y Lucientes - 1746 – 1828) spanyol festő és grafikus. IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban. 1792-ben egy rejtélyes betegségen esett át, amelynek következtében elvesztette a hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni, ezt bizonyítja az enberi őrültséget bemutató, közel 100 nyomatból álló Los Caprichos (Kapriccsók) sorozata.

* Munch, Edvard 1863-1944) norvég festő, az expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője, főleg a posztimpresszionisták hatnak rá.
Munch: Arc

* Bacon, Roger (1220-1292) ferencesrendi szerzetes, tudós filozófus. Elsőnek vette észre a Julianus-naptár hibáját, lefektette a fényvisszaverődés, a fénytörés törvényeit, foglalkozott a szivárvány fénytani jelenségével. Roger Bacon

* Bacon (Sir) Francis - (London, 1561. január 22. – 1626. április 9., London) brit filozófus, államférfi.

* Bacon, Francis festőművész (Dublin, 1909. október 28. – Madrid, 1992. április 28.). Már a 4. X után válik ismetté az 1944-ben festett keresztrefeszítés-triptichonjával. Közismert, hogy fényképek után fest, de a nagy elődök közül Velázquez és Van Gogh festményeinek újraértelmezése is sokáig izgatja. Velázquez X. Ince pápájához újra és újra visszatér, anélkül, hogy a kép eredetijét valaha is látta volna.

* Joan Miró (Barcelona, 1893 – 1983) katalán képzőművész. Az École de Paris köréhez tartozik (fauve, kubista, dada, szürrealista) mint a szintén spanyol Picasso, Dalí, Juan Gris. Mottója: "Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok." .A gyermekrajzok varázsa, szabadsága erősen hat munkásságára.

* John Cage (1912 – 1992) avantgárd zeneszerző. 1952-ben hozza a világ tudtára a 4'33" c. művét. Ebben a művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre. Magyarországon az Amadinda ütősegyüttes "játszotta" lemezre a 4'33"-at. Első úgynevezett "időzárójeles" alkotása a Two.

* Kierkegaard, Soren (1813- 1855) dán filozófus, Regine Olsennel való jegyességének felbomlása is hatással volt arra, hogy az igazságot az ember Istenhez fűződő viszonyában keresse. A hegeli filozófia bírálatán keresztül keményen elmarasztalta a magukat hívőnek tartó, önmagukat kereszténynek vallókat.


* Marcel Duchamp (1887 – 1968) francia kubista, szürrea- lista és dadaista képzőművész. Provokáló műve a Fountain: 1917, egy WC csészét állít ki.

« Vissza

» Következő oldal next Next pdf download pdf download

up to page vissza a lap tetejére

Závodszky Ferenc könyve
a festészet történetének egy – általa különösen jelentősnek ítélt – szeletét és annak hatá- sát jeleníti meg szöveggel és nagy képanyaggal. Megpró- bálja az impresszionizmust és annak ma is fellelhető hatását kor-, kultúra- és gondolkodás- történeti összefüggésben, személyes, szinte nyegle hangon szellemesen és nagy ismeretanyaggal bemutatni...

space grafikák kiállítva
Závodszky kitűnő grafikus és festő, tanárként is sok és sok- féle tapasztalatra tett szert, egyaránt figyel szakmai dol- gokra, az általános műveltség kívánatos és többnyire impli- kált összefüggéseire és arra, hogy egy tanítandó közössé- get tanulni akaróvá neveljen. Ez a könyve egyértelműen a nagyközönség számára ké- szült, de hozzáértők is nyerhet- nek belőle új szempontokat és meglátásokat, mindenképpen élvezhetik az ismeretek és a (reprodukált) alkotások szel- lemesen kusza együvé rende- zését, aminek mozgatója és célja végül is a képzőművé- szeti művek szeretete. Závod- szky szeme és és ítélőképes- sége egyaránt jó, érzékeny- sége és hozzáértése mindig színvonalas, könnyedsége pedig hasznosan rejti azokat a kemény problémákat és ügye- ket, amelyekről ír. Ha van könyv, amelyik megfelel a hagyományos utile et dulce, a hasznos és édes (mint szóra- koztató) követelményeknek, akkor ez a közel sem hagyományosan írt és szerkesztett könyv az.
András Sándor


space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space


up to page vissza a lap tetejére



Book - pdf

space


space


space

space
3 book
space
--------------------------------------------------
facebook
--------------------------------------------------

Google

www Youtube
space

up to page vissza a lap tetejére
 

Bevezetés


Nyilván nem azért szeretem az impresszionizmust a festé- szetben, mert a megdöbbent kortárs ítészek meglepetésüknek hangot adva – legtöbbször ostobaságukat elárulva, mégis valamiféle franciás tehetséget mindenféleképp felvillantva – nemegyszer rendkívül mulattatóan és szellemesen írják meg kritikáikat. Pusztán ez a kettősség is jól mutatja talán ennek az izgalmas kornak hangulatát. Amikor a Szalonban 1869-ben kiállításra kerül Manet egy évvel korábban festett Balkon című festménye*, melyen az erkélyajtóban ott ül Berthe Morisot, a Le Figaro így inti a festőt: "Manet úr, csukja be azt az ajtót kérem, a maga érdekében mondom". Egyik első kiállításukra – többek közt – így referált Albert Wolf: "várandós anyák és fiatal hölgyek kerüljék a környéket, a látvány nem nekik való."

Általános szabályokban lefektethető-e, hogy egy művészeti alkotás jó vagy sem? Erre a kérdésre – úgy tűnik – nemmel kell válaszolni. Nem is ismerek ilyen törvénykönyvet, de sok próbálkozást igen, hisz az ezzel szemben támasztott igény mindig felmerül, s ezekben a próbálkozásokban par excellence összefoglaltatik – jóval általánosabb szándékkal – egy kor kifejezésmódjának éppen kötelezőnek érzett formarendszere. Pierre-August Renoir* sokszor hangoztatja, hogy utál minden elméletet, egyszer kiszalad a száján, hogy hiába van a legtökéletesebb kéz, mindig az agy dönti el, milyen lesz a mű. Ennél jobb irányban keresni azt a megfoghatatlant, ahol eldől, hogy művészet-e, amit csinálunk (látunk vagy hallunk), nehéz elképzelni.
Az ember nem a bőrétől, annak szinétől, de még csak nem is az izomzatától, hanem gondolkodásától lesz önmaga. Amiről és ahogy gondolkodom, az vagyok én. Az alkotónál is a gondolat adja a műhöz azt, ami nélkül nem lenne művészet: a hitelét. Ez a hitel biztosítja azt a minőséget, ami képessé teszi az embert szellemiségének tágítására. Minden művészeti produktum egy teljes világ, ezek a világok növelik súlyunkat a végtelenben. Dr Székács András barátom - nem megtagadva szerkesztői vénáját - ide a következő mondatot javasolta: "mindazonáltal, persze a kéz sem kutya".

Manet: Balkon
Nem csak azért kerül be ilyen formán ez a mondat, mert ez így történt, hanem mert jelezni szeretném, elfogadom a tanácsát, részben meg is hajlok igazsága előtt, de hiszem is meg nem is. A rajz összetartozó, de színesen (akár szó szerint is) szerteágazó halmot fog össze. Fog-alom.
Ehhez az alomhoz tartozik Schmal Károly és Leonardo rajza is, és ha valamennyire el lehet különíteni a művészetet és a mesterséget, akkor azt állíthatom, hogy az előző a művészethez, a Liliom meg inkább a mesterséghez sorolandó. Természetesen nem az alkotókat minősítem, pusztán a vizsgált munkájuk közti különbséget igyekszem pontosan leírni. A két művész élete között eltelt több évszázadnyi idő mellett az eltérő alkotói szándék is döntő különbség. A tanulmányrajz (studium) – Leonardo da Vinci idejében következetesebben mint korunkban – a festést előkészítő első fázisa volt a művészi munkának, ebben a konkrét esetben az éneklés nomenklatúrájával élve ezt hívnám skálázásnak, a dalnak meg Schmal Károlyét. A rajz hol mesterség, hol művészet. Természetesen lehet mindkettő is együtt és lehet, hogy egyik sem. A studiumrajz a növény felismert tömegi szerkezetét mutatja. Virágot rajzolva világosan kell látni, hogy a szirmok hogyan erednek a módosult szárvégből, hogy nőnek ki abból a kis kosárból, ölelve a virágbimbókat, összeilleszkedve vagy éppen széttárulkozva, ha mindezt megértettük, akkor már könnyebb dolgunk van. Nincs igazából külön felület és külön kontúr. Nem lehet satírozást tanítani mintegy kívülről, mert a rajzoló – ennek a megértésnek a szellemi tevékenységéből fakadóan – belülről vezérelve árnyékol.

Ezt erősíti az is, hogy nem lehet több kiváltó oka egy műnek, éppen hogy kevés, egy vagy kettő belső indíték – és nem több – adja a hitelét a vonalaknak. Németh László* szerint két hangra van írva minden (zene). Egyrészt ez közel áll ahhoz a goethei véleményhez, hogy csupán néhány alapelven működik az egész bonyolultnak tűnő természet, másrészt a bipolaritás érvényességéhez: a vanhoz és a nincshez, a jóhoz és a rosszhoz, a végeshez és a végtelenhez.
Van Gogh: Saint_Rémy éj Szokratesz 2500 éve mondja nekünk, hogy feladatunk egyszerű, meg kell értenünk, mi a jó és mi a rossz, és ebben a megértésben rejlik életünk minősége. Létünk véges és végtelen értelmű megértése is a jó feldolgozottságának szintjétől függhet. Véges egész életünk biológiája, fiziológiája, minden anyagi vonatkozása (szép nyelvünk gyönyörű találata, hogy a pénz kifejezetten anyagi), végtelen ezzel szemben a szellemünk. Ilyesmi lenne a tárgya a művészetnek, alanya mi magunk és eszköze a tehetségünk. Nézzünk egy olyan festményt, amelyen bravúrosan, a legbiztosabb technikával felrakott felszín mögött semmi nincs és ezt vessük össze Van Gogh* Saint-Rémy-i csillagos éjével. Ez az éj közös gondolatokat ad lakóhelyétől alig függően mindenkinek, de az az érzés összeforrasztja egy emberként minden nézőjét, hogy ha ennek a Vincének az ecsetje alól elvitték volna a vásznat, az olyan lett volna, mintha a sivatagban a vizes poharat ütötték volna ki a kezéből. Ennek a közös érzésnek a felefedezése, épp ez a mi dolgunk, és nem is kevés.
Le bateau départ... (a hajó indul)*
Manet: A hajó indul...

Valahogy mindig elmegyünk odáig...


Derrida* után könnyebb dolgunk van. Mozart megmaradhat kisfiúnak, rég nincs veszélyeztetve a helyzete egyik felnőtt világban sem. Ő már a szellemiség bármely formájának joker-e. A zene az szöveg is. A szöveg meg maga az élet. "Aki engem olvasni akar, az tanuljon meg németül", javasolja pökhendien Heidegger*. Bajban vagyunk, ha nem tudunk németül? Erre egy igaz válasz van: igen, bajban vagyunk. A szöveg az élet vagy az írás is az? Az írás, az német. A szöveg milyen nyelvű? Életszerű? Konyhanyelven Heideggerről. Nincs konyhanyelv, nyelv van. Az emberi lét háza. Nincs néger, ember van. Nincs? Hogyne lenne, hisz látom. A baj, hogy nem igaz, nem lát. Nézi a maga szépnek hitt erdejét és nem látja a fától az erdőt. Miles Davis* – ő ütött először alapon – háttal trombitált, ha meglátott. Háttal, nem háttal: lényegtelen. Ahogy szól a trombita, az a szöveg. Ez az érdem részben Derridáé. Ne essünk át a lovon, ebben az esetben főleg Miles Davisé, de ne menjünk más irányba, maradjunk ott, amerre elindultunk. Mindenestre ezek a zseniális zenészek, gondolkodók segítenek megszeretni azt a monoton körforgást, ami a saját életünk. Ébredünk, elalszunk. Éljük ugyanazt az életet minden nap. Valamiból epizód lesz, valamit észre sem veszünk. Kiergegard biztat arra, hogy becsüljük meg ezt a körforgást, hát akkor fogadjuk meg a tanácsát. A halál is epizód. Epizódjaink attól állnak össze értelmes eggyé, ha megkeressük a kérdéseket hozzájuk. Sok epizódból így lesz egy. Neil Young* dalolja Sülyi Péter szép (f)ordításában: "a soknál mindig több az egyetlen". Mire is válaszolunk tetteinkkel? Mi a kérdés? Jó napot, megérkeztünk. (Már ha elindultunk) Egy hajóban utazunk. Filozófia, tudomány, művészet. Együtt a nyelv. Egy nyelv.

A görög válogatott

A kezdő görögök (a 2004. évi európai futbalbajnok) hét bölcse közül a milétoszi Thalész* fölkelt reggel, bekapott néhány olajbogyót, aztán megfelezett egy kört és azzal szórakozott, hogy az átló két végpontját összekötötte a kör bármely pontjával, aztán megint egy másik pontjával. Így lett a nélkülözhetetlen derékszöggyártás feltalálója. Este meg kutatta az őselvet. Ásott, csurgott róla a víz. Megtalálta, nem találta. A vízben*, ki tudja? Nem ez a fontos, hanem ahogy számolt. Ahogy mindennel számolt. Együtt. És egy másik egy: Szokrátész* egyik legfiatalabb tanítványa a megarai iskolából: Euklidész, az igazság sarkait faragta, axiómákat gyártott. Kereskedelmi és alapelvgyártó kht. Mintegy hetven évig éltek mindketten, a megarai 20 évvel volt fiatalabb a méregpoharat önként kiivó mentoránál. Az egész Euklideszi Geometria alapjait csak az Einsteini Relativitáselmélet írja felül 1905 körül. Update, upgrade? Ezt most hagyjuk, most számoljunk inkább mi is: kb ie. 400-tól 1900-ig, az 2300 esztendő. Ennyi ideig már biztos használta posztulátumait az ember, és még koránt sincs vége. Ezzel azért valószínűleg ő sem számolt. A mindennel számolt. Együtt volt a jóról gondolkodó filozófus és a párhuzamosokról gondolkodó matekos. Egy volt a világa, ezért látta talán ilyen pontosan, hogy mi is a jó vonal. Egy vonal az isteni természetből. ---------------
- "A dolgok elkerülhetetlen rendeződésében nyilvánul meg isten természete" – fogalmazza Alfred Whitehead*
- "A természet a dolgokban rejlő isten" – vallja évszázadokkal korábban Giordano Bruno, ezért is veti máglyára az inkvizíció 1600-ban. Épp isten nevében. Menjünk is vissza Krisztus elé Megarába. Az osztálytársnak, Platónnak* is volt egy igen kemény tanítványa, a mi Pintérünkhöz* hasonló Arisztotelesz, aki leválasztotta a metafizikáról a többieket. Növénytant, állattant, lélektant. Viszszatette a művészetet a polcra, amit Platon edzés közben levert. Ez nagyon posztmodern, de mit csináljak: azt tudom, mi után vagyok, de azt nem igazán, hogy mi előtt. Azt(at) Mozart tudja. A meccs folyik. Arisztotelesz* hozza be a logikát is a pályára. Azonos, nem azonos. Harmadik nincs. Ez a felállás is máig kitart. A posztmodern szedi szét, persze, ennek a logikának a mentén, ahogy a párzó ájtatos nőstény sáska felfalja a rajta dolgát végző hímet. Mi lesz ebből? Mi lenne? Kis sáska.

Gördülő kövek

Delacroix: A szabadság vezeti a népet
"A görögöknél otthon vagyunk" – áradozik Friedrich Hegel*. Őt meghívták, de minket? (Ha jól emlékszem, Mészölyt. Ciprusra, vagy nem is őt? Mindegy.) "Isten halott" – szögezi le Nietzsche*. Hallotta a kapitányt. Derridának igaza van, a szöveg az élet. Hegel már nem áradozik, a művészet meghal – jósolja. Talán csak a harmónia. Jön a gazdaságkor, ahogy Czakó* találóan állítja. Fellendül a művészeti irányzat-ipar. Mi csináljuk őket (Picasso). Csináljuk őket mint a gyerekeinket, ha nem vagyunk teljesen hülyék, akkor nem felejtjük el. Meghalunk, meghalnak. Leginkább saját maguk hóhéraivá lesznek. Halálukat általában saját stílusjegyeik túlzott uralma sietteti. Sírjaikat felismerjük, néha viszünk virágot, néha kiraboljuk. Néha exhumálunk. Egy stílusjegy emeli a bárdot, aztán
nyissz. Drámát félretéve: egyszerűen már unja mindenki. Aki teszi, aki nézi, aki hallgatja. Gördül a kerék tovább. A hosszú életű barokkot a teljesen elhülyült rokoko burjánzása öli meg és fordul az ellenkező irányba. A klaszszikusan tiszta formák felé. Aztán elég a hideg kőből, a márványból test lesz, a márványkeblű szűz ledönti a márványfalakat. Itt a romantika. Győzike (vaze) - szisszen föl néhány kortárs így a nagy magyar 21. századeleji média korában. Aztán a zászlóval hadonászó márványkeblű szűzzel* lesz tele a hócipő, meg a tök. Nem véletlenül nevezték magukat realistának Manet-ék és fogadta meg Baudelaire tanácsát: "azt fessétek, amit láttok, vegyétek végre észre, mi folyik köröttetek". Manet-nak sem könnyű a témaválasztás, van, hogy éppen bízva a történelmi tabló kedvezőbb akadémiai fogadtatásában (nem beszélve a 2 évvel korábbi spanyolországi utazáson látott Goya-kép hatásáról) megfesti Ferencjózska szerencsétlen öccsének, Miksa császárnak a kivégzését, akit Mexikóban – mint bukott császárt – porrá lőnek. (Az 1865-ben befejeződött polgárháborújuk* után az amerikaiak – az európai tartozásukat el nem ismerő és ezért az öreg kontinens ott állomásozó hadserege által elűzött – Juarezék mellé állnak, III. Napoleon pedig visszavonja a beígért francia haderőt, ezzel kiszolgáltatja a magára maradt Miksát a mexikóiaknak. Ott is az asszony akart mindenáron császárné lenni, mint faluban a doktorné meg a jegyzőné nagysága.)
Goya: Május 3-a és a Capricchiokból egy rajz
A Habsbourgoknak volt már egy igazán kiemelkedő Miksájuk*, aki tehetséges politizálással az addigi legnagyobb birodalmat hozta össze, amit – épp az 1500-ban születő unokája, Szép Fülöp fia – Károly 19 évesen cakkundpakk megkapott. A mai parvenük, a másodjára sikeres érettségit tevő csemetéiknek kamerás mobilt, jó esetben kis Mercit vásárolnak, Károly akkor világbirodalmat kapott épp ajándékba. Ez tulajdonképpen blaszfémia, alig van benne a rosszindulaton kívül némi igazság. (A némiért talán megéri megemlíteni.)
Manet a szerencsétlen Miksa 1867-beli kivégzését több változatban – ahogy a hírek érkeznek, oly módon változtatgatva – festi meg, hogy ezzel vonulhasson be a Szalonba. (A négy kép közül a véglegesnek mondhatót a fia az eladhatóság érdekében később feldarabolja.) A császár mellkasára célzó katonákat francia egyenruhába öltözteti, ezzel méginkább kivívja III. Napoleon haragját, így aztán pláne nem vonul.
A mi Munkácsynk vonul majd, igaz, magyarként nem elsőnek, Madarász Viktor a Hunyadi László siratásával már bizony ott volt.
Szóval Munkácsy Mihály 1871-ben Düsseldorfból Párizsba költözik, ahol a kritikákat (sajnos) részben megfo- gadva nem kis sikereket él meg.
Fülep Lajos* és Lyka Károly* is megkérdi: ott él ezen forradalmak közepette, hogy hogy nem veszi észre Monet-éknál az igazi felfe- dezéseiket, törekvéseiket? Realista marad a poros úton? Nézzük meg.»
» Munkácsy: Poros úton II.



Madarász Viktor: Hunyadi siratása
Madarász Viktor: Hunyadi siratása Manet-nak fontos az akadémiai elismerés, eleinte spanyol témájú vásznaival sikerül bekerülnie a Szalonba. Az is igaz, hogy rajong Velazquezért, de amúgyis hivatalos divatja van a második császárság alatt a spanyol kultúrának, amit megmagyaráz, hogy III. Napoleonnak (a nagy hódító unokaöccsének) felesége egy spanyol grófnő.
A spanyolokhoz a "Miksa kivégzé- sének" is köze van. Nem is Mexi- kón keresztül, hanem Goyá-n. A Goyának modellt álló kivégzőosz- tagot látja Madridban Manet. Amikor a nagy Napoleon lerohanja Spanyolországot, a franciákkal itt szembenállókat kegyetlenül kivég- zik. Ezt festi meg Goya Május har- madika címmel*. Manet Spanyol- országból visszatérve azt állítja, hogy Velázquez igen, de Goya nem igazán volt rá komoly hatással, ezt némiképp megkérdőjelezi a Miksa császár kivégzése című festménye.






Manet: Miksa császsár kivégzése
Manet: Miksa császsár kivégzése F. Goya sortüze a valódibb? Talán. A spanyol festőóriás háborús sorozata* a felháborodás és elkeseredés hitelét viseli a mellén, hogy ne szakadjunk el egyéb kedves háborús képzavartól. Aztán a leigázókhoz, Párizsba költözik, majd onnan
Bordeaux-ba. Ott is hal meg 1828-ban süketen, de nem némán. Talán hangosabb a kiáltása a norvég utód Edvard Munch* 1894-es Sikolyánál és a Velasquezre ordító piperkőc Francis Baconnél is, ha azokat a caprichókat* halljuk. És halljuk. Az angoloknál működött már egy 1620 körül bárói rangot kapott (és korrupcióval igazságtalanul meg- vádolt) reneszánsz filozófus Francis Bacon* néven, a 18. századi angol empirizmus előfutára (szubsztan- cia=tapaszt alatti), sőt Roger Bacon- ként* a 13. században Oxfordban is élt egy szerzetes, aki Arisztotelesz első nyugati interpretálója.

Manet: Edward Munch: Sikoly
Edward Munch: Sikoly

Francis Bacon
Az absztrakció: egy új képesség, mind talentum, mind lehetőség értelmében. A figuralitás a képből nem kerül ki és nem kerül vissza, mindig ott van ugyanis, ahogy a zenében a dallam mindig benne van, legfeljebb a csend válik a dallam hangjává, ahogy ezt Cage* el is játssza nekünk. Nem úgy van az, hogy valaki, aki ilyet állít, az nem ért ehhez, – nem fekete-fehér ez sem – közelebb van viszont hozzá az, aki megérti, hogy ez képtelenség. Nem csak olyan jellegzetes és érvényes stációi bizonyítják mindezt mint egy szerzetes a tengerparton vagy még inkább

A mi Francis Baconunk*, aki 1909-ben születik Joys híressé és unalmassá írt városában Dublinban, ő is nagy elődöket magyaráz nekünk, ilyen a műtárgyvásárlás ürügyén Itáliába visszatérő Velázquez X. Ince pápáról készített portréjának kalitkában ordibáló változata. Az ordítás nem jut el igazából a fülünkig, ez a szándék Bacon többi munkáját figyelve világossá válik. Ettől is nagyobb a rémület bennünk. Nincs is bajom nekem Francis Baconnel, azt vitatom azonban, hogy ő lenne az új figuralitás lovagja, mintegy a 20. század absztrakt mezőjébe ő csempészte volna vissza az emberi alakokat. Ezt olvasni kiadós művészeti lexikonokban. A művészetből pedig soha nem tűnik el az ember, a figurája sem, csak egyes – még ha jellemzően sok – munkából igen, de magából a képzőművészetből ez képtelenség.
Miro: Katalán parasztfej
Miro katalán parasztja, hanem tudnunk kell – ha meg akarjuk érteni korunk művészeit – hogy Duchamp csokoládémalmát is ember hajtja. Pusztán mást látok, amikor én vezetem az autót, és mást, amikor a sofőr mellett ülök. Még ugyanazon az úton is.
Marcel Duchamp: Csokimalom
Itt érdemes lassítani, sőt szálljunk ki a kocsiból kicsit, mert ha már kalandozom (el) megint az úton, hadd pocsékoljam a szerencsétlen olvasó idejét Velázquezékre. Amit nyugaton festészetnek* neveznek, egy síkon (Szécsi Bea esetében síkokon) létrehozott hatalmas térbeli világban, ami tágasabb a csillagászati univerzumnál – ami lehet csupán egy rossz érzés, mint a nátha – ahol a sár maga a sík, isten ujja a színeket felhordó ecset, az ecsetet tartó kézhez – istenhez méltóan – Monet-ékig két név jön fel lelki szemeim előtt. Mindkettő előtt egy-egy: Rembrandt van Rijné és Velázquezé.Ebben nem vagyok egyedül, Paál László a nagy elődők közül csak Rembrandtot írta le név szerint, hogy ne menjünk messze: Manet Velázquez iránti rajongása is köztudott. Zavaromat palástolandó hívtam a segítséget, hisz nem akárkik közül válogathatnánk, és ez nem egy könnyed megjegyzés, ebbe Mozart lenne hivatott ismét közbeszólni.
Kierkegaard Mozart
Hagyjuk Mozartot a felhők tetején üldögélni, Kierkegaard* lapjain. Ha már a görögöknél összehoztuk a bajnokokat, nézzünk a következőkben egy újabb világválogatottat erről a palettáról.


megjegyzés: *Hajlamosak vagyunk a képzőművészetet sokszor csupán nyugat-európa idevonatkozó produktumaival azonosítani, holott a világ térben (és időben) ehhez közeli és ettől távoli részein élő művészek az emberi élet hasonlóan fontos lenyomatait rögzítették mindenütt. Az őskori majd az egyiptomi, az azték és egyéb indián, ókori, arab, afrikai, távolkeleti és Európa többi kultúrája valami módon mégis a nyugat-európai művészetben látszik egyesülten is megmutatkozni. Ezt a nyilvánvaló lokálpatriotizmust nem elkendőzve, de a művészettörténet is letagadhatatlanul – talán Jochan Winckelmann (német régész, 1717-1768) óta – észrevehetően ide koncentrál.

« Vissza            up to page vissza a lap tetejére

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.