Észlelés (Ismeretelmélet 1. - percepcio) betüméret + - search

Érzékellek téged vagy észlellek téged. A kettő között mi a különbség? Amikor észreveszünk egy objektumot (az én vagy a te is egy objektum ebben az esetben), akkor például valamilyen formát, színeket, foltokat, tónusokat észlelünk. Az észlelés és az érzékelés között van-e különbség? Ha van ilyen, akkor a nehezen megfogalmazható különbséget úgy lehetne megragadni, hogy ami közelünkben van azt inkább érzékeljük, ami nem közvetlen a közelben tűnik fel, azt meg esetleg észleljük? Talán egy folyamat részei, amik egymásba kapcsolódva együtt válnak teljes értékű tevékenységgé. Így elmondhatnánk, hogy az egyik megelőzi a másikat. Akkor melyik van előbb, az észlelés vagy az érzékelés? Az észlellek téged valóban távolibb jelenlétedet sejteti mint az érzékellek téged, mert az előző a legmesszebbi észlelésre képes érzékszervünk, a szemünkön keresztül befogadott látvány, a „Te”  objektum regisztrálása, míg az érzékellek téged, az a többi érzékszerv reakcióképességének határán belüli jelenlétedet feltételezheti, tehát pl. a tapintással való elérést is. Természetesen, az észlelés is meg az érzékelés is függ a testünk helyzetétől, hisz testünk meghatározott helyén vannak az érzékszerveink, ha háttal állunk az észlelendőnek, akkor elképzelhető, hogy nem látjuk, tehát egyrészt látóterünkbe kell lennie, ugyanígy minden érzékszervünknek van meghatározható érzékletképes területe (most ne menjük bele az inger nagysága és felfedhetősége közti összefüggésbe). Öt érzékszervünk van, a szemünk a látásra, fülünk a hallásra, orrunk a szaglásra , a már a teljes testünkre érvényes bőrünk a tapintásra  és az utolsó a sorban már testen belüli érzékelési területtel rendelkező - a szánkban lévő - nyelvünk az ízlelésre. A felsorolás sorrendje nem véletlenszerű, az észlelendő objektum első érzékelésére a szem képes, tehát elsőször meglátunk valamit (a már előbb érintett feltételek meglétének birtokában), aztán meghaljuk, megszagoljuk, megérintjük és megízleljük. Ezért a látással járó észlelés a döntő, egyrészt a leggyorsabb reakciónk feltétele, másrészt a legtöbbet és legfontosabb információkat szállító ingerként ez is vált végül feldolgozását is tekintve a leginkább kiteljesedetté.  Az érzékelés és észlelés közti különbség megértése e két tevékenység végeredményének összehasonlításával is meghatározható. Az érzéklet nem más mint az inger, tehát szemünk számára pl. maga a fény, ami a retinára hat, az észlelet meg már az agyba eljuttatott információ, a látókéreg regisztrált eredménye. Valószínű végig tudunk élni egy emberi életet úgy, hogy nem teszünk különbséget e két folyamat között, kommunikációra alkalmas nyelvünkben a mindennapi életben meg tudjuk értetni magunkat az előbb vázolt alaposabb ismeretek nélkül is. Igen, ez választás lehetősége. Visszatekintve életemre, az hogy képzőművész lettem, annak egész biztos, hogy ennek a választási lehetőségre adott válaszom az oka, tehát meg akartam fejteni mindent, ami érdekelt, és mivel érdekesnek tartottam a világot magát, minél többet akartam megérteni belőle. Nem tudom például, hogy a rajzolás valóban készség-e vagy inkább ezzel tudtam elemezni ezt a világot és közben észre kellett vennem, hogy a rajzolással kommunikálok is. Mind az elemzések, mind ezeknek a vélt felfedezéseimnek a közlése izgalmas dolog. Számomra legalábbis, ezért lettem jó vagy rossz, de műveket alkotó ember. Abban viszont nagyon hiszek, hogy az ember első tudatos választása az a tevékenység, amit játéknak nevezünk, és a játék leghívogatóbb tulajdonsága az izgalom, és ezt a gyerekkorhoz kötjük leginkább, persze tovább ér annál, mert amíg élünk, szeretnénk játszani. Ha megértjük, hogy a játék, az maga az izgalom az életünkben, akkor igazán az izgalmat keressük. A felnőtt játék általában mások által kialakított szabályokkal működő, adott közösség közmegegyezésén alapuló törvényekkel szabályozott harc, vagy imitáció. Működtetője mindegyiknek a benne rejlő izgalom, ennek az izgalomnak az átélése. Nem becsülve le ezt a lehetőséget, de a választás lehetőségét ezek után felkínálva nem az izgalmat keressük csupán? Azt is leszögezhetjük, hogy nézőként és szereplőként élhetjük meg az izgalmat. Nézőként is működik, de szereplőként hitelesebben. A választás lehetősége arról szól, hogy hol keressük az izgalmat. A létfenntartásnak a mai nap van izgalma, de már roppant csekély, a tigriseket bezártuk ketrecekbe, a hideget kizártuk a lakóhelyünkről, ezek már nem igazán keltenek izgalmat. Persze maradt még, a létfenntartásunk minősége is az, a legnagyobbat általánosnak is nevezhetően a gyerekeinkben találjuk meg. Ezek utóbbiak alig egyéni akaratunktól függően választottak, ugyanis az általános létformához tartozik a munka is (hisz a dolgozás ma minden ember természetesen végzett, a napjai nagy részét kitöltő tevékenysége) és az is, hogy szülőként éljük életünk második felét. A gyerek - apaként biztosan tudom - életünk legnagyobb vízválasztója, a mindent felülíró érzés és parancs, viszont intenzitása a nap folyamán nem állandó, magyarul a nap nem minden pillanatát éljük meg szülőként, tehát nincs jelen az ezzel járó izgalom folyamatosan, viszont maga az izgalom, az minden pillanatunk hajszolt vágya, célja. Az eddig felvázoltak szerint tehát a munkánkkal megkeresett jövedelemmel a szabad időnket úgy töltjük, ahogy akarjuk. A pihenés mellett felszabaduló időnkben keressük tehát tovább az izgalmat, az általános képlet az, hogy a divatba jött játékformákkal töltjük, nézünk játékot, ez lehet valamilyen sportmeccs, lehet film akármelyik médián, lehet bármilyen televíziós játék, de résztvevői is lehetünk, pingpongozhatunk is vagy kártyázhatunk is, de az biztos, hogy ezt a nap kisebbik részében tesszük, amennyi a munkán kívüli szabadidőnk. A valódi választási lehetőséghez most érkeztünk el. A munkaidőben is megélt izgalom léte az igazi választási lehetőség. Vagy olyan munkát választunk, aminek végzése számunkra a játék izgalmával jár vagy a már megtalált és vállalt munkánkat végezzük úgy, hogy ez járjon egy játék izgalmával. Az első a sorsszerűbb, fatalistább eredetű, a második viszont bármikor elérhető választás kérdése, nem minden, de kiaknázatlanul sok munkatevékenységben benne rejlő alternatíva. A kreativitással végzett munka mindig izgalmas, ezt segíti, pontosabban ennek megtalálásában segít a Látásmód tananyag, ami leginkább a művészetből átvett, sok esetben a filozófia nagyjainak közvetítésével megértett gondolkodást, az az, ennek az elsajátítását jelenti.

  (Závodszky)

 

A könyv szövegét tartalmazó lapokon, az
oldalon a szavak kereséshez nyomja meg
a  Ctrl  F  billentyűt, a képernyőn erre
(alul vagy fent) megjelenik a keresés opció.