« vissza space

Google

www Youtube
design: dot  éjszakai  dot  nappali
 

Kiállítás az Aba-Novák
   Galériában
(Bibó100)

Gálvölgyi János írása

Molnár János 2010. október 23. írt cikke a nemzetközi sajtó reagálását mutatja be az 1956-os események kapcsán:

Külföldi tudósítók az 1956-os forradalomban

Magyarország 1956 őszén váratlanul a világsajtó érdeklődésének középpontjába került. Az október 23-i felkelés volt azokban a napokban az első számú politikai esemény, igazi szenzáció. Budapest világszerte az újságok címlapjára került. Az október 29-étől Szuez körül kibontakozó háborús konfliktus megosztotta ugyan a figyelmet, de a Magyarországon történteket még hetekig, hónapokig a legfontosabb külpolitikai események között tartották számon.
A külföldi elemzők a forradalom kitörése előtti utolsó pillanatokig a lengyel eseményekkel foglalkoztak. A forradalom előtti napon Magyarországról is tucatnyi újságírót küldtek a magyar hírközlő szervek Varsóba.
A magyar felkelés váratlan volt, az első napokban kevés újságíró tartózkodott Budapesten. A forradalom kitörése után az országba özönlő külpolitikai tudósítók száma napról napra nőtt, és idővel elérte a mintegy másfél száz főt.
Az újságírók zöme csak október 27-28. körül, illetve még néhány nappal később érkezett Magyarországra. Nagy részük a kapitalista országok sajtóját képviselte, a keleti blokk területéről elsősorban Lengyelország és Jugoszlávia küldött újságírókat. Szuez angol-francia megtámadása után néhány "sztártudósítót" már az új szenzáció helyére irányítottak, de a többség továbbra is Magyarországon maradt. A november 4-i szovjet invázió miatt azután napokig nem hagyhatták el a háborús övezetnek számító Budapestet, de a harcok elcsendesülésével, november 8. és 11. között a legtöbben elutaztak Magyarországról.
A forradalom elbukott, az utcai harcok befejeződtek, a szenzáció véget ért. Néhány újságíró azonban maradt, noha a magyar hatóságok vonakodtak a tartózkodási engedélyüket meghosszabbítani. Az új év első napjaira azonban a Reuters egyetlen tudósítóját leszámítva az utolsó nyugati újságírók is kiszorultak az országból.
A szocialista tömb országaiban általában változtatás nélkül átvették a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményeit, illetve a Pravda cikkeit idézték. Saját írásaikban is ezek szellemében bélyegezték ellenforradalminak a helyzetet, aláírás nélkül. Néhány szovjet tudósító nevét azonban ismerjük, őket elsősorban propagandamunkára küldték Budapestre a harcok lezárulta után.
Molnár János



a Nemzeti InternetFigyelő gyűjtése alapján

Az 1956-os forradalom és szabadságharc különleges pillanatai

1956. október 25-én az Astoriánál összegyűlt tüntetők összebarátkoztak a Kálvin tér felől érkező szovjet harckocsikkal és magyar zászlókat tűztek a tankokra. Amikor a Rákóczi út felől is trikolórral fellobogózott tankot pillantottak meg, a tömegben elterjedt, hogy győzött a forradalom.
1956. október 26-án a tréfás kedvű Corvin közi szabadságharcosok porcelán levesestányérokkal futamították meg a szovjet tankokat. A korábbi napokban hatalmas veszteségeket szenvedett tankegységek legénysége nem mert ráhajtani az útra helyezett tányérokra, mert nem tudták, nem aknák-e.
1956. október 30-án magyar tankoszlop érkezett a nemzetőrök ostromolta Köztársaság téri pártbizottság felmentésére. A tankok helyismerettel nem rendelkező legénysége – látva egy tankot, amely a pártházat lőtte, de valójában a felkelőkkel volt – maguk is a pártházra tüzeltek, gyakorlatilag megpecsételve a védők sorsát.
1956. október 31-én a Kossuth Rádióban elhangzott az Örkény István fogalmazta, szállóigévé lett önkritikus mondat: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! – hangzott el többször a világ népeihez intézett segélykiáltás a Kossuth Rádióban 1956. november 4-én, miután a szovjet hadsereg általános támadást indított a magyar forradalom ellen.
1956. november 18-án fél órán keresztül hatalmas magyar zászló lobogott a New York-i Szabadság szobron, amelyet magyar emigránsok kis csoportja tűzött ki, hogy szimpátiát keltsen az elvérző magyar forradalom iránt. Az esemény óriási sajtónyilvánosságot kapott a világban.
1956. december 6-án került sor a melbourne-i vérfürdő néven híressé vált összecsapásra, a vízilabda történetének leghíresebb meccsére, amelyet a Szovjetunió elleni 4-0-s magyar vezetésnél néhány perccel idő előtt fújtak le, miután a medencében elszabadultak az indulatok. A másnap vívott döntőben Magyarország olimpiai bajnok lett.



Kapcsolat     Mobiltelo     CMS központ
Studio      Familia